Nem-nem, most nem a Nothanxet fogom fikázni. Nem a szokásos duma jön. Csak egy vélemény. Mert én szoktam gondolkodni. Mindig próbálom újraértelmezni a dolgokat, más szemszögből megnézni, vajon tényleg úgy van-e, ahogy mondják? És annyira hülye vagyok, hogy ezzel napokat tudok néha gyötrődni, mert nem jutok dűlőre. Ilyenkor rendszerint magammal vitázok, hogy mi is legyen az álláspontom az ügyről. Aztán mikor megvan leírom ide. Újabban. Mióta van blog. Ez azért jó, mert "a szó elszáll, az írás megmarad" (A Word elszáll, az írás megmarad. hihi:) és ez által megnyugszom, hogy van nekem véleményem. Érdemes ezt a gondolkozás dolgot gyakorolni néha, higgyétek el, sokakra ráférne.

Mai témánk tehát a divatzene. A divatzene kifejezés divatos, mint a divatzene maga. Divat, divat. Ez a kifejezés belőlem némi undort vált ki. Számomra ez egy kreált szabályrendszer, aminek ha megfelelsz, kiérdemelheted a "divatos vagy" jelzőt. Egy hullám, ami terjed, mint a lepra. Ami azért baj, mivel nem azért terjed, mert jó az a vmi, hanem mert divatos. Nyílván változnak az idők, változnak a szokások, csak éppen nem mi változtatjuk azt. Hanem mondjuk a divattervező meg a menedzser, aki elénk rakja, amit ő kiagyalt. Nekünk gondolkodni már nem is kell. Megvesszük, azt' kész. Muszáj, mert akkor nem leszünk divatosak. Tipikus birka-effektus. Több szót ez a bekezdés nem is érdemel.

Kicsit talán elkanyarodtunk a témától, de tisztáznom kellett magát a "divat" fogalmát. Az evolúcióban ritkán hiszek, de amikor a birka-effektusra gondolok, meggyőződésem, hogy az ember a majomtól származik. Imád utánozni. Én is, te is, ő is. Ez vhogy bennünk van. Egy közösséghez való tartozás többet ér talán, mint maga a zene, és sokan lesznek Nothanx fanok csak mert ezzel ő is nothanxes lehet. (Miért mindig a nothanx a példa?)
Egy példa: Hallassz egy zenét, egy együttest a haverodtól, ő azt nagyon imádja és veled is megismerteti. A haverod a haverod, bizonyára azért, mert vannak közös dolgaitok, egyforma a stílusotok vagy csak egyszerűen jól eltudtok hülyéskedni. Szóval van vmi közös bennetek. Szeretnéd, ha még több lenne. Tetszik neked a zene, amit mutat, de egyáltalán nem annyira, mint amennyire neki tetszik. Fogod hallgatni? Fogod. Azért, mert ő majd megy koncertre vagy éppen diszkóba, és szeretnél vele együtt menni. Tetszik neked is, de nélküle sose szeretted volna meg. Talán nem a legjobb a példa, de vmi ilyesmi egészen biztosan mindenkiben jelen van. Az utánozásra való hajlam. Borzasztóan logikus, hiszen azért iszol teát, mert azt főzött anyád és te is szeretnél a családdal együtt teázni. Na ez talán egy jobb példa volt. Remélem értitek mire gondolok. Az előbb leírtak abszolút normálisak. Nem is ez a lényeg.

Biztosan ti is olvastátok már fórumokon, itt-ott-amott, ahogy szapulják az emberek egymást, pusztán azért, mert szerinte az a zene, amit a másik hallgat "divatzene". Erre a másik elkezd visszaanyázni, hogy nemisigaz meg még el is küldi a jókurvaannyába. Hihetetlenül hülye itt mindenki. És egy együttesről szóló topicban nekem ezt kell olvasnom. Mindegyikben! Érvek? Ááá azok nincsenek. Csak beírják, hogy szar és szar és szar. (Gondolkodás ugye ismeretlen fogalom) Fel sem merül benne, hogy kifejtse véleményét. Hogy mi nem tetszik benne, vagy bármi. Nem értem, mit akar ezzel elérni? De még ez sem a lényeg.

Miért mondják azt a divatzenére, hogy divatzene? Na ez a lényeg. Bevallom a nagy nyilvánosság előtt, hogy én szeretek pár, sokak által divatzenének tartott zenekart. Na nem a Nothanxet! Azt hívják divatzenének. Én azt hívom. Miért? Mert szemmel láthatóan előre legyártott emberekről van szó, kitalált imidzzsel, ruhákkal, zenével. Mert jó üzlet. Csak csinálni kell egy fülbemászó, ám rövid idő után kibaszott idegesítő számot, és már indulhat is a sztárgyár. Mondhattam volna a Tokio Hotelt is, meg még tucatnyi mást is, bár igyekszem távol tartani magamat ezektől. Olyan számokat csinálnak az ilyenek, amiket lényegében bárki megtud hallgatni, aki még nem hallott embert gitáron játszani. Eldúdolja, jópofa meg minden. Na most ez a többség. A többi meg hányigert kap. Nyomatják ezeket tévében, rádióban egyaránt, akik még nem hallgattak zenét ezelőtt (10-12 évesek) azt hiszik, hogy ez a zene. Eljut hozzájuk aztán utánozzák, mert majmok vagyunk. Tulajdonképpen érthető, bár én sose tartoztam ebbe a táborba, még 10 évesen se. No, de hát nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én.

Tankcsapda, Depresszió. Két népszerű zenekar. A rockot most nem taglalnám alműfajaira, beszéljek csak úgy rockról simán. Szóval ezek rock együttesek. Nem pop. Á-á. Habár a populáris szó népszerűt jelent. De ne hívjuk már így őket, mert ez egy lesújtó jelző. Pop a Gáspár Laci, a Romantic, Fiesta, mittudomén, de még a Hooligans is. Ugye senki nem gondolja, hogy azok a zenekarok pár sorral feljebb beillenek ebbe a sorba? Hát persze, hogy nem. Minek köszönhetik népszerűségüket? Annak, hogy jók. Óóó igen, igen, igen. Muszáj vmivel példálóznom, hát veszem példának a Tankokat. A Tankcsapda néhány éve még egyáltalán nem számított divatzenének. Vajon miért? Hát, mert akkor még nem voltak ennyire népszerűek. Sajnos életben van egy olyan általánosítás, ami kiterjed rájuk is. Hozzáteszem, mint minden általánosítás, ez sem alaptalan. A TCS sohasem volt egy kemény rockbanda. Viszont egy színvonalasabb, közkedvelt banda volt, akiket nem lehetett látni tinimagazinokban, tévében. Az Auróra és a Motörhead előzenekaraként kezdték. Nem a semmiből jöttek, lassan jutottak el idáig. Nem úgy, mint mások. Mondják, hogy megváltoztak. Tény. Eleinte inkább punkot játszottak, aztán egyre rockosodtak, tehát végig változtak, és változnak a mai napig. Még ettől sem lesz divat.

Miért divatzene akkor? A lemezkiadóknak érdekük, hogy minnél több lemezt adjanak el. Ezt rockkal nehéz elérni. Muszáj volt nyitni egy idő után, a popkedvelők felé. Nem titok, hogy sajnos a lemezkiadók kérik, hogy tegyenek 1-2 "popposabb" slágerszámot is a lemezre, amit majd lehet nyomni a médiában. Ezáltal a sokak számára addig ismeretlen Tankcsapda ott lesz a tévében, kitűnően fogják tudni a "Nem kell semmi"-t, esetleg megveszik a lemezt, vagy elmennek koncertre, mondván, hogy ők szeretik a TCS-t. Aztán mikor elmegy egy koncertre a rózsaszín rokker, meglepődve kérdezi magában, hogy "ez a Tankcsapda?". Persze csak magában, mert majom és ugrál tovább a többivel. Ezek szörnyen szarul esnek azoknak, akik valóban ismerik, és utálják azokat akik csak így befurakodnak a tankcsapdások közé. És sokan el is fordulnak a bandától emiatt. Mert azt mondják: "én nem akarok olyan csapatba tartozni, ahol diszkósok csápolnak". Őket is meglehet érteni. Azért rokker a rokker, mert nem akar a diszkósokhoz tartozni. Más akar lenni. Ezt az érzést rontják el a rózsaszín rokkerek. Csakhogy ettől még nem lesz divatzene a Tankcsapda.

A Deep Purple talán divatzene volt a maga idejében? Vagy a Metallica? Pedig elég ismertek voltak. Sőt vannak egészen lájtos számaik is. A különbség az, hogy a divatrokker nem ismeri csak ezeket a számokat, de miattuk nem szabad divatzenekarnak titulálni egy bandát sem.
Ja és a végére hagytam a legfontosabbat. Ha annyira nem akarunk mi birkák lenni, akkor ne érdekeljen bennünket, hogy ki mit mond egy együttesről. Mondhatják, hogy divat, hogy szar, egy a lényeg: élvezzük, szeressük. Amennyiben ez megvan, szarjuk le a divatozókat, meg a divatrokkereket is, ne hallgassuk a Nem kell semmit, és ennyi. Idióta dolog ez a divatozósdi. Divat lett ledivatzenekarozni egy együttest. Ne haggyuk má magunkat agymosni. Ne legyek már divatrokker, mert véletlenül tetszik a TCS, és nem csak az a kurvára idegesítő Nem kell semmi. De az együttest ettől még szeretem. Nem csak "Nem kell semmi"-típusú számaik vannak. Sőt. Thrash metált meg nem kell tőlük várni. Szóval én szeretem összességében, ez még nem bűn (a Nothanx vagy a TH szeretete viszont ütközik az alkotmányommal:). Csináljátok azt, ami nektek jó, és haggyátok másnak is azt csinálni, ami neki jó, oszt viszlát.