A minap a mélyen tisztelt frusztrátorok azt a vádat vágták hozzám, hogy én nem olvasom a kötelező olvasmányt. Ez teljesen igaz. De nem jogos. Hát most elmagyaráznám, hogy mit nem értek én. Ha néha egy kicsikét elgondolkodnának az emberek, hogy azok a dolgok amiket természetesnek veszünk, mert azt mondják, hogy így van és kész, azok nem biztos, hogy úgy vannak jól. Szerintem.

Képzeljük el a következőket: ezt a blogot egyre többen és többen nézik meg, híres leszek, benne leszek a tévében, riportot készítenek velem mert sokan olvassák a BlogOllót. Rajongótáborom van, mindenki az én bejegyzéseimről beszél. Kivéve persze aki nem. Mert olyan is van bőven, akik egyenesen utálnak és egyáltalán nem tetszenek nekik az én hülye írásaim. Írók ismerik el és értékelik nagyra a művemet. Sztár leszek. A Magyar Tudományos Akadámia elnöke fog velem kezet és gratulál, mert véletlenül neki is tetszik. (Akik utálnak, csöndben vannak, róluk nem hallani.) Aztán eltelik jónéhány év, meghalok. Meghalnak azok is akik utáltak, meg azok is akik szerettek. Már szinte feledésbe merül az oldal. Amíg egy napon találnak az MTA archívumában egy riportot, az akkori MTA-elnökkel amiben épp rólam áradozik. Látja elismert írók nyilatkozatait amiben szintén engem istenítenek. Előtte is hallott már emberünk a blogomról, amikor haverjának a nagyapja ajánlotta neki, hogy ő még régen olvasta és tetszett neki. Most elolvassa emberünk is. És tetszik neki. Elviszi a barátjához, elolvastatja vele, mondván hogy ez nagyon jó, de lássatok csodát neki nem tetszik. Tételezzük fel, hogy emberünk újságíró és ír egy cikket a dologról. Ismét felkapják a blogot. Egy nap az oktatási miniszter kötelező olvasmánnyá nyílvánítja a BlogOllót. Neki is tetszett. Mindenhol azt lehet hallanni, hogy ez egy régi elismert magyar költő műve, akit ismerni kell mindenkinek. Arról már szó sem esik, hogy voltak akiknek nem tetszett és engem nem hogy elismertnek nem tekintettek, hanem még utáltak is. Most már hivatalosan ki van jelentve a blogról, hogy jó oszt kész, ha nem tetszik nem tiszteled a kultúrát és nem vagy magyar. A Legyen Ön is Milliomosban 10.000 Ft-os kérdés, hogy melyik együttest utálta a BlogOlló írója. És aki nem tudja bunkó. Hiszen ez alapműveltség, egy elismert magyar költő meg minden. Ezt illik tudni. Ettől leszel művelt. Most ezt olvassák az iskolákban, érettségiznek az én hülyeségeimből. Amiket kitaláltam, amik születtek a fejemben. És ráadásul sokaknak most se tetszik.

Ugyanez a helyzet a kötelező olvasmányokkal. Egy teljesen hétköznapi ember ihletett kapott, leírt vmit ami vkinek tetszett, vkinek meg nem. Lehet, hogy tehetséges volt, de olyan nincs, hogy csakúgy kijelentjük vmiről hivatalosan, hogy ez jóember jó könyvvel oszt olvasssad. Engem például nem köt le az olvasás. Pontosabban nem az olvasás nem köt le, csak a kötelező olvasmányok szarok. Nem mind! De igencsak rossz tapasztalatom van velük kapcsolatban. Manapság nem elég a gyereknek odadobni vmi 1000 éve íródott istenekről szóló vadbaromságot ami kb. olyan mintha beszívva írta volna az illető (akkora hülyeség, hogy nem lehet komolyan venni). Ma már van tévé, dévédé ahol robbangatnak, lőnek meg minden. Izgalmas. Érdekes. Az ókori mitológia nem köti le őket, ahogy engem se. Ezzel a kötelező olvasmány dologgal csak annyit érnek el, hogy megutáltatják az olvasást a gyerekekkel. J.K. Rowling tudott vmit amikor megírta a Harry Pottert. Én is olvastam párat. Higgyétek el van olyan akinek nem tetszett és pár év múlva majd kötelező lesz (vagy már az is?).



Mondanak olyan érveket is az olvasás mellett, hogy fejleszti a szókincset meg tanítja a gyereket az életre, tanulságot vonhat le. Szókincs valószínűleg igaz. Bár sztem ugyanezt nyújtja egy napilap vagy normális műsorok esetén a tévé is. És mondjuk, ha vki napilapot vagy tudományos műsorokat néz, milliószor többet tanul belőle, mint kitalált történetekből. Nem olyan ördögi masina az a doboz amit nézünk, van abban jó is. És ami a könyvben van az se szentírás. Van abból rossz is. Vmiért mindenhonnan azt hallani mostanság, hogy a gyerekek nem olvasnak, meg csak a tévé meg a lövöldözősjáték. Demagógia. Emberek hát 21. század! Mit gondolnak, hogy 2000 év múlva is könyveket fognak olvasni az emberek? Naná, hogy gyerekkorukban ők nem neteztek, meg régebben még nem is tévéztek, de múlnak az évek. Változik a világ. Talán egyszer eltűnik a könyv.  Én minden nap 10 oldalakat olvasok könyvmértékben. Csak neten, helló! És nem meséket, hanem híreket, riportokat, érdekességet, hülyeséget, okosságot. Talán ezek nem fejlesztik a szókincsem? Hát de. Az élet nagy dolgaira pedig nem ostoba tanulságok tanítanak. Az életre az élet nevel. Ráadásul 2 év után elfelejtem az egész könyvet.

Semmi bajom az olvasással meg a könyvekkel. Az írókkal meg költőkkel pláne. Csak mindenkinek más az ízlése és nem kéne ráerőltetni senkire azt amit nem szeret. Ennyi erővel a tévézést is kötelezővé kellene tenni, mert vannak benne ismerett-terjesztő műsorok az meg jó. Persze van abban maunikasó is de az már mindegy. Én is szívesen olvasnék olyan könyvet ami jó. Csak a sok rossz élmény hatására már semmi kedvem bele kezdeni. Lehet adni ajánlott olvasmányt, de ne kelljen nekem elolvasni azt amin elalszom és még arra kapjak jegyet. De hát az olvasás jó, a tévé meg a gép rossz és el van intézve. A kötelező olvasmányt meg illik ismerni. És valóban illik, mert már mindenki ismeri pedig csak egy történet, de ha nem tudod kiröhögnek meg hülyének néznek. Hát ez a műveltség emberek, hogy tudom, hogy mi a keresztneve nemecseknek? Na, mi a keresztneve a BlogOlló írójának? Jaj nem tudjátok? Pedig pár év múlva alapműveltségnek fog számítani;)

Update avagy az érem másik oldala: Gondolkoztam és rájöttem, hogy van egy dolog amire nem gondoltam. Ami miatt egy kicsit sántít az én elméletem meg véleményem. Elfelejtettem, hogy nem én vagyok az átlag. Hogy nagyon sok a hülye ember. A nagyon hülye. Akiket a youtube-on nézünk és röhögünk és sírunk egyszerre. Na ezek az emberek ha a tévét nézik nem az ismeretterjesztő filmet fogják nézni hanem pont a maunikasót és semmiféle könyvet nem fognak olvasni és nekik Petőfi csak vmi rádió lesz. De ezeken az embereken 100 könyv sem segítene úgy gondolom. Bár az is lehet, hogy azért lettek hülyék mert nem olvasták volna Petőfit. De azért kétlem, hogy ennyin múlna a hülyeség. Nemtudom. De az biztos, hogy nem a könyvtől leszünk professzorok. Aki hülye, az is marad. Az olvasás jó, olvassatok ti is, de van egy fontos dolog: csak ha szerettek, és olyat amit szerettek! Különben úgy jártok mint én, aki nem sok könyvet olvasott életében, nem lesz szókincsetek, hülye bunkók lesztek és így fogtok beszélni bazmeg hogy szopjatok le mind köcsögök, a kurvaéletbe már a szaros könyvekkel hogy basznátok meg.
Csak hogy azok is megértsék, hogy mire gondolok akik nem olvasnak könyvet és hülyebunkók, elmondom szájbarágósan is: Nem a könyvtől leszünk kultúráltak, rendesek, erkölcsösek. Tény, hogy sok szép tanulságos történet van bennük, de úgy gondolom, hogy ez nem minden. Egy gyerekkel sokat kell foglalkozni, számít a családi háttér meg tudjátok minden ilyesmi. Nem elég odadobni, sőt odakötözni a kezéhez a könyvet. De ugyanígy nem elég a tévé elé ültetni sem (talán az még rosszabb). És persze még azt is el kell ismernem, hogy ahhoz, hogy tudjuk mi a jó, előtte olvasnunk kell egy szart is hogy tudjuk mihez viszonyítani. Csak így ez akkor sem járja, hogy én itt olvassam a számomra talán nem is szimpatikusnak tűnő emberek, számomra hülye írásait ami nem tetszik, csak azért mert egyesek azt mondják. Ez itt a baj és sztem ez káros az olvasási kedvre is. Szóval kezdjetek bele minden kötelezőbe, olvassatok pár oldalt belőle és, ha nem tetszik hát nem olvassátok tovább. Mindannyian tudjuk, hogy a kötelező sem kötelező. És talán így van jól, ahogy van. De talán érdemes belekezdeni, hátha találkoztok egy olyan művel ami tetszik. Előfordulhat.

Hát ez lett volna az érmének a másik oldala, mert rájöttem, hogy túl egyoldalúan fogalmaztam a múltkor. És az sose jó. Most hogy ezeket mind elolvastátok tömérdek új szóval bővűlhetett a szókincsetek és még talán hasznos is volt, lehet hogy hasznosabb is mint az istenek kalandjai.