...ja szerda az tegnap volt, egyedül kellett néznem, milyen szépen sütött a Hold... na ennyit a címről. Előző blogbejegyzésem nem volt teljes értékű hiszen, nem hiszem hogy bárki is értett volna belőle sokmindent. Hát de nem leszarom? Most is ilyesmit fogok ám írni, ne is reménykedjetek. Tessék örülni, hogy most ilyen sűrűn írkálok. Úgyis unatkoztok.

Figyelem! A következő képi hatások megzavarhatják egyes olvasóim nyugalmát! Az egész egy kitaláció, csakúgy pattannak ki a fejemből a gondolatok véletlenszerűen. Bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. Előre is elnézést kérek. Abból sosem árt.

Vissza kéne zökkenni. Volt ugye a Kasza, utána meg B***cs, most meg ilyen fura. Unom már a furát. Milyen fura? - kérdezitek ti. Hát olyan más, mint Kasza előtt volt. Holnap lesz az első péntek estém azóta például. De az se olyan lesz, mint előtte, mert nem látogat le mindenki, akinek lekéne. Na ez a fura.

Egyébként láthatóan unatkozom. Meg olyan blogba írós hangulatom van, pedig ki akartam próbálni az Aranyember című mű olvasását, de nem volt hozzá hangulatom. Írok inkább én magamnak. Emesenpótlónak jó. Érdekes dolognak tűnik innen nézve, hogy ez egy napló végülis és hát sokan leírják benne, hogy mi történt velük aznap. Ez nektek sokalta izgalmasabb lenne minden bizonnyal, de nekem nem származna belőle semmi örömöm. Így hát olyat írok le, amit amúgy nem írok meg nem mondok, mondhatnám, de nincs rá alkalom, se igény. Ezért van hát ez a blog ugyebár.

Valami nyomja az agyamat. Egy ideje már így van ez estelente. Semmi komoly, ez csak jelzésértékű. Ha ilyenkor este nyugodt az agyam, akkor azt jelenti, hogy egész nap nyugodt is voltam és elégedett. De most vmi gyom nyomja az agyamat. Mintha könyvek lennének a fejemre pakolva.

Hát mik lesznek ide leírva még? Mi lesz ha majd hú de rossz kedvem lesz egyszer és ide fogok írni. Mert tuti fogok ide írni. Én nem bírom ki, hogy ne mondjam. Na az lesz majd a gáz mikor mindenki láthatja majd, amit amúgy is láthatna, ha jobban figyel. Az a baj ezzel tudjátok, hogy minnél jobban próbál elmagyarázni valamit az ember, hogy ne értsék félre, annál biztosabb, hogy félre értik. Mert azt hiszitek, hogy én biztos ezt meg ezt gondolom, meg most biztos nagyon rossz kedvem van. Pedig nem. Leírtam volna. Az van ami le van írva és semmi több. De ti kombináltok rögtön. Mert magatokból indultok ki és feltételezitek, hogy biztos nem írom le, amit gondolok. Persze kifejthetném részletesebben, de hülye azért nem vagyok.

Na most szögezzük le, hogy én tökéletes vagyok. Mindenki más meg hülye. Na most ebből a szemszögből megközelítve ugye nem vagytok normálisak. Kár, hogy ti is így vagytok ezzel. De most gondoljatok bele. Én tuti hülye vagyok szerintetek, de szerintem azért egyszerűbb lenne kicsit, ha mindenki elmondaná, hogy mi a baja. Hogy mit gondol. Hogy mitől boldog. Hogy mitől szomorú. Hogy mi nyomja a szívét, vagy éppen az agyát. Pfúú hát most ez milyen húúú lenne már, igaz? Hát hogy nézne már az ki? Inkább gondolkozzon más rajta, hogy mi jár a fejünkben. Árnyékoljuk le a koponyánkat, nehogy megtudják mi van benne. Beszélgessünk az időjárásról, azt úgyis látja mindenki! Bújjunk el a világ elől! Aztán én megpróbálom kitalálni, hogy mit rejtegethetsz ott benn, de persze esélyem sincs, mert le vagy árnyékolva. Gyártok vmi hamis elméletet, mert én szoktam az agyamat használni (a hülyék meglepő módon már csak ilyenek) és frusztrálom magam vele. Vagy épp optimista vagyok és megmagyarázom magamnak. Ez a jobbik verzió talán. Bizalom, hát az fontos nem? Biztos csak ezért meg azért. Aztán sose derül ki. Tök jó ez így.

Hát ki érti ezt? Én nem.