Európai Unió. Globalizáció. Szabad tőkeáramlás. Szabad munkaerőpiac. Meg szabad tanulni és élni más EU-országban. Háromszoros hurrá. Ez egy nagy lehetőség. Amivel én sohasem szeretnék élni. Ennek miértjéről lesz szó. Elsősorban a letelepedésről beszélnék.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem fogok külföldön élni. Nem szeretnék. Több okból sem tartom értelmesnek. Egyrészt én itt vagyok itthon, és nagyon ragaszkodom az országhoz. Nem azért, mert mélymagyar vagyok, egyszerűen ez az otthonom. Miért mennek akkor el az emberek? Pénzért. Azért, hogy jobban élhessenek. Ezért hátrahagyják hazájukat, családjukat, barátaikat, a helyet ahol felnőttek. Nekem ez nem éri meg. Ráadásul, egyenlőség ide vagy oda, én külföldön mindig csak egy bevándorló leszek. És persze magyar maradok, én még biztosan. De mi van a gyerekeimmel? Akik talán látogatóba fognak csak haza járni. Ők már nem magyarok lesznek. Mert nem attól magyar vki, hogy anyja, apja magyar. Ha nem részese a kultúrának, a magyar társadalomnak. Ha nem él velünk együtt nap, mint nap, akkor semmi se fogja idekötni. Kihal belőle a magyarság.
Másrészt pedig, így - az amúgy is fogyó lakosság - elveszít egy egész generációt. Egy egész generáció tudását. Szakmai tudását. Netán tehetségét. Ha nagyember lesz belőle, már csak magyar származásúnak hívhatjuk, aki nem Magyarországnak köszönheti a sikerét. Mert mi nem segítettük. És most így kitérek a kutatások támogatására is. Szinte minden magyar feltaláló külföldön kamatoztatta tudását. Ahhoz, hogy elérje, amit akart el kellett innen mennie. Mi meg verjük a mellünket utána, hogy "a mi nemzetünk fia". Oszt le se szartuk mielőtt nem kapott Nobel-díjat.
Szal azért mi is tehetünk arról, ha vki elhagyja az országot. Meg lehet érteni. De én nem akarok jelenleg feltalálni semmit. Csak egy egyszerű életet szeretnék. Na jó, egyszerű úgyse lesz, de nem a pénz nemléte miatt lesz olyan bonyolult, azt hiszem. Ha vki tanul, okos, tehetséges, merem remélni, hogy megtalálja a helyét nálunk is, és a mi társadalmunkat fogja boldogítani varázslatos elméjével. Kevesebb pénzért ugyan, de velünk. Mi van, ha nem csak a pénz számít? Talán többet érne, ha ezek az emberek előrébb vinnék az országot. Mert csak ők tehetik naggyá, nem pedig a mindenkori kormány.
Mi lesz így, kérdem én? Minden tehetséges ember elmegy innen. Sőt már tanulni sem itt fog. Csúnya kifejezés ez, de kihasználják az országot. Az állam "felneveli" őket, aztán meg itt hagy mindent. Nem mintha hálával tarozna, csak ez így nem gazdaságos. Senkinek. Nem kevés pénz az oktatás, az egészségügyi ellátás. Itt meg majd marad a legalja. Az utcaseprő nemzedék. Vagy talán még azok sem, hiszen "húúú németbe mennyi a minimálbér, baszok én magyar szemetet seperni".
Ugyanakkor senkit sem szabad korlátozni, ha menni akar, hát menjen. Nincs harag. Eszméiben ez az elgondolás nem hülyeség. Nagyon szépen hangzik. Csak elég egyoldalúan működik. Hozzánk ki fog jönni dolgozni? Max. a román vagy a bolgár. De az is lehet hogy még ők se. Ezekről mind mi tehetünk. Értsük meg végre, minden külföldön dolgozó magyar veszteség az ország gazdaságának. A munkavállaló odamegy lakni, ahol tejet kapni. Csakhogy az országot mi építjük. Pontosabban azok építenék, akik elmennek. Nélkülük nem lesz ez jobb hely. Rég nem az állam a munkaadó.
Lécci, ha lehet Magyarországot építsd!