Hát alapítsunk. Kell nekünk? Lenne rá igény, ezt bármelyik közvéleménykutatás megállapítja. Lehet ilyet csinálni? Persze, mindenkinek alkotmányos joga. Akkor miért nincs egy normális párt sem?

Nem volt könnyű dolgom kikeresgélni, hogy ki és milyen feltételekkel alapíthat pártot ma Magyarországon. Érdekes, hogy ez a kérdés keveseket foglalkoztat. Olyat sehol sem találtam, ahol konkrétan a pártalapítás feltételeivel találkoztam volna, de össze lehet rakni a lényeget.

Mi is a párt?
A párt olyan társadalmi szervezet, amelynek többletfunkciói vannak („lépcsőzetes pártfogalom”), úgy, mint az állam és a társadalom közötti közvetítés („közreműködés a népakarat kialakításában és kinyilvánításában” – Alkotmány 3. § [2] bek.), országgyűlési képviselők állítása, népképviseleti szervekben az államhatalom gyakorlása; működése pedig demokratikus, tagsága természetes személyekből áll. A párt mint jelöltállító szervezet sajátja az önkéntesség, a szervezettség, a közös ideológia és érdek, a hatalomszerzés célja, a program átfogó jellege, illetve az egységes csoportviselkedés (enyedi–Körösényi, 2004: 15).

Tehát akkor alapítsunk pártot!
A pártprogram bemutatása, vagy akár léte nem is lehet feltétele a párt bejegyzésének (Sólyom, 2004: 65–66, 76–77).

Még program sem kell hozzá. Elviekben bárki alapíthat pártot, de gyakorlatban ugye ez úgy működik, hogy akinek van pénze, és tudja pártját propagálni, annak van csak esélye. Nyílván ugrálhatnék én itt, soha nem lenne belőle semmi, hiszen a pártok kiadásaik 80-90%-át állami pénzekből finanszírozzák. Habár kezdetekben úgy akarták, hogy a bevételek felénél nem lehet több az állam támogatása. De hát persze ezt gyorsan elfelejtették, az úgy nem buli. És hogy mi alapján kapják a pártok az államkasszából a pénzt? Hát az előző választásokon elért eredmény alapján! Micsoda ötlet! Magyarul, aki amúgy is a legnépszerűbb volt a múltkor, ismét annak lesz a legtöbb esélye a győzelemre. Annak jut a legtöbb lé. Nem túl sportszerű, versenyről nem beszélhetünk, ide nehéz bekerülni.

És akkor még nem is beszéltem az 5%-os parlamenti küszöbről. Még a jelenlegi parlamenti "kispártoknak" is nehézkes elérniük ezt a határt, nem még egy új, totál ismeretlen pártnak. Nem versenyezhet a két "nagypárttal", akiknek van pénzük teleplakátozni az országot, és amúgy is ott vannak a médiában. Egy kispárt esélyeire jó példa a 2006-os választások eredménye, amikor a szavazatok 97%-át az előző ciklusban is a parlamentben lévő pártok szerezték meg.

De próbálkozni lehet. Óriási szükség lenne egy új pártra ma. Itt az ideje végre egy - a jelenlegi pártoktól elkülönödő, valódi változást akaró - pártra. Amelynek tagjai még valóban akarnak tenni valamit. Ha ezt velem sikerül is elhitetniük, rájuk fogok szavazni. Csak félek a sikeres párthoz vezető út rögös, és a jelenlegi rendszerben tisztességtelen.