Szörnyen röstellem, amit tettem. Pontosabban, amit nem tettem. Elfelejtettem ide írni az év legnagyobb ünnepén, a szeretet ünnepén. Nem, nem karácsonykor. Akkor spec írtam. A nagy nagy szeretet ünnepéről csúsztam le. A Valentin napról.

Pedig akartam nektek boldogan szertetet sugározni. Kell egy nagy nap, amikor nem utállak Titeket. De most már késő. Erről lemaradtam. Úgyhogy továbbra is baszódjatok meg! Most várhattok egy évet, hogy újra szeresselek benneteket. Addig itt nem lesz pirosszivecske. Kedves virágárus, ajándékboltos polgártársaim is rendesen rácsesztek. Elestek párezer forint bevételtől általam. Tőlük elnézést kérek. De csak jövőre, február 14-én, addig nem szeretem őket sem.

Hogy alakult ki ez a szép szokás? Valószínűleg rossz idők járhattak a virág -és ajándékárusokra, ezért ki kellett találni vmi ünnepet, amivel növelni lehet a bevételeket. Olyat kellett kitalálni, amit mindenki át tud érezni. Mindenkinek van csaja, pasija vagy valami. De ha nincs? Hát az se gond. Akkor vkit biztos szeret. Vegyél neki ajándékot!

Jó ez, nem kell ezzel foglalkozni. Ez egy szép ünnep, megajándékozzuk párunkat. Miért? Mert Valentin nap van. Igen? És? Hát az így szokás.
Vannak még ilyen szokásaink. Anyák napja, nők napja. Sőt, szülinap, névnap. Mindegyik csakúgy van, és adjuk egymásnak az ajándékot, mintha kötelező lenne. Hogy mi ezzel a baj? Az égvilágon semmi. De ha már szerelem, de ha már szeretet, akkor nem úgy lenne a szép, ha nem kötelességből, szokásból ajándékoznánk meg a másikat, hanem mondjuk csak egy átlagos február 16-án, amikor nincs se névnap, se szülinap, se Valentin. Ezek az ünnepek benne vannak a naptárunkban. Már előre tudjuk, hogy fogunk kapni ajándékot. És ha nem vesz majd nekünk szerelmünk, hülye köcsög lesz. Ezért igyekezni is fog az illető, hogy mihamarabb beszerezze az ajándékot a legközelebbi plázában, nehogy bunkónak titulálják. Milyen szép, igaz? Hát gondolt ránk. Aha. Arra gondolt, hogy jön a Valentin nap és venni KELL valamit a csajomnak.

Sebaj. Élénkítsük a gazdaságot ajándékvásárlással!