Engedjétek meg, hogy most virtuálisan is megveregessem a mellem, a vállam, és önelégült, egoista fejet vágjak. Mert megérdemlem. Én, és rajtam kívűl még két elszánt biciklis kolléga neki vágott a Nagy Útnak. Az ötlet körülbelül két éve született, nyáron. Abból a gondolatból, hogy Szlovákiában a DVD jóval olcsóbb (mintegy 100 forinttal a jogdíj miatt). Természetesen ezért, önmagában még nem feltétlenül éri meg elkerekezni odáig, hiszen netről is lehet rendelni, még olcsóbban, mint az ottani bolti ár, de hát itt a buliról szólt a túra. Már amennyire a mazoizmust bulinak lehet nevezni.
A barátikör nem sok esélyt látott az út sikeres megtételére, talán érdemes lett volna fogadni velük. Utitársaim is vegyes érzelmekkel indultak el, igazából senki sem gondolta, hogy sikerülni fog. Na, de a lényeg...
Egészen pontosan 2008. március 21-én, közép-európai idő szerint 07:14 perckor indultunk el Kazincbarcika város szívéből (annak is a bal pitvarából). Útunk során körülbelül 10 km-enként tartottunk kisebb pihenőket, úgy 5 perceseket, Aggteleken pedig egy hosszabb kajálósat, kábé félórásat. Aggtelek nagyjából az út felénél fekszik, tehát tökéletes helyszín volt a nagyobb pihenőre. (Megjegyzem az út során bicikliskollega1 folyton le volt maradva, így Aggteleken nem kanyarodott le Szlovákia felé, mi meg bicikliskollega2-vel vártuk türelmetlenül a pihenőhelyen, amikor bicikliskollega1-et felhívva kiderült, hogy mekkora hülyeséget csinált. Szal neki visszakellett fordulnia, úgyhogy ő 1-2 km-rel többet ment.)
Szlovákiába érve egy vicces nevű falut láttunk. Lefényképeztük.
Ezután elég kemény emelkedőkön kellett átverekednünk magunkat (azért verekedni hálistennek nem kellett), de ebből adódóan voltak kellemes lejtők is, ahol lehetett repeszteni. Mondhatom, hogy az odaút szinte élvezetes volt, nem okozott különösebb fizikai fájdalmat.
12 óra után pár perccel megérkeztünk. Rozsnyón a helyi Tescoba mentünk, ami meglehetősen kicsi, szupermarket méretű, de végülis van minden. DVD volt. Vettünk is párszázat, meg kaját, sört. Ha vmiért érdemes odamenni vásárolni az a sör meg a DVD. Sőt, ahogy néztem még a számítástechnikai eszközök is olcsóbbak, de nem sokkal. Viszont átszámolva 108 Ft-ért normális, üveges szlovák söröket lehet kapni, annyiért amennyiért itthon, dobozos, vizes szarokat.
13:47-kor indultunk is haza. Nem szépítek, kegyetlen volt. A legkedvrontóbb az első 17 km-en fújó szembeszél volt. Utána az odafelé még kellemesnek mondott lejtő, visszafelé olyan meredekké vált, hogy tolni voltunk kénytelenek kerékpárunkat. Ez ment egészen az Aggteleki Nemzeti Park határáig. Onnantól végre huzamosabb ideig tekerhettünk, megállás nélkül. Egy probléma volt: sötétedni kezdett.
A szembeszél, a tologatás azt eredményezte, hogy a tervezett 18 óra helyett, másfél órával később érkeztünk haza. Ez azért volt kellemetlen, mert csak nekem volt lámpám, és nekem is csak hátsó. Szerencsére a forgalom nem volt nagy, és a településekben volt megfelelő közvilágítás, de akkoris. Volt egy elég necces helyzet, amikor komolyan elgondolkozott az ember, hogy beszerezzen esetleg lámpát. Amikor szemből előz egy kocsi és pár centire megy el melletted, te is megfontolod. De mindegy, ez nem társadalmi célú hirdetés.
Este fél nyolckor megérkeztünk városunkba. Pénteki kocsmanap révén láthattuk a bulizni induló embereket, jómagam még SMS-es meghívást is kaptam, hogy nem-e lenne-e kedvem-e lemenni egy kicsikét. Hát persze, pont ahhoz volt kedvem. A térdem, kompletten a lábberendezésem, olyan szinten leamortizálódott, hogy még másnap is sajgott. De megérte, mindenkinek csak ajánlani tudom az eféle túrákat. Na jó, lehet, hogy ez egy kicsit extrém volt, de bicajozni akkor is jó. És ne feledjétek, ahova kocsival el lehet jutni, oda biciklivel is!
Ja, majdnem elfelejtettem. Tojjon sok tojást a nyuszi, ne hervadjatok el, és sok pénzt!
