Régi elképzelésem, hogy egyszer enyhén ittas állapotban, az éjszaka leple alatt bennem rejlő gondolataimat közhírré tegyem. Most valami hasonlót teszek. Már csak azért is, mert az utóbbi héten nem nagyon írkáltam ide bizonyos okból kifolyólag, amiben szerepel 3*.

Tehát most írok ide. Az a helyzet, hogy azt úgysem írom le, amit valójában gondolok most, mert sajnos az emberek nincsenek hozzászokva az eféle őszinte beszédhez és nem tudnák kezelni a helyzetet, úgyhogy csakúgy cenzúrázottan, óvatosan, általánoságban írok a semmiről. Amikor így este hazatér az ember, (hiszen én nem voltam itthon) az olyan jó dolog. Főleg egy mozgalmas vagy épp nyugodt nap után. Szóval mindegy csak hazatérjen és minnél éjszakább legyen. Sétál haza az ember, sötét minden, emberek sehol, te meg mész haza, örömmel tölt el, hogy míg mások alszanak te élsz. Minden olyan egyszerűnek tűnik. Azok a dolgok amik napközben úgy frusztráltak, leterheltek most csak múló gondnak tűnnek. Tudod, hogy számtalanszor mentél már így este haza és mindig elmúlt a rossz és nem is foglalkozol most vele. Ha eszedbe is jut, beletörődve bágyadtan, megértően veszed. Minden olyan nyugodt. Álmos is vagy kicsit, de nem fekszel le, mert szeretnéd még élvezni ezt az állapotot. Reggelre már úgyis felkel mindenki, kénytelen leszel felvenni a ritmust a világgal, de most még nyerhetsz egy kis időt.

Húha miket írok én. Holnap csakúgy nézni fogok. De sebaj folytatom, talán ti is vagytok így ezekkel a dolgokkal.

Úgy érzed mindent értessz. Vagyis éppen ez az, hogy semmit. De talán a semmit nem értésbe való belenyugvás jelenti a mindent értést. Fene tudja, de most nagyon jó. Pedig voltak ma kellemetlen dolgok, érzéseid, de hát minden jó ha a vége jó. Szeretem az éjszakát. Aztán persze elálmosodsz nagyon és nem tudsz ellenállni fekhelyed kísértésének és engedsz a csábításnak és hagyod, hogy elaltasson. Kár érte, mert pont ilyenkor lenne jó feküdni még ott egy kicsit. A legjobb alkalom, hogy elgondolkozzunk az élet nagy nagy kérdésein, persze nincs idő hogy megtaláljuk a választ. De nem is kell, unalmas lenne az úgy. De akkor is gondolkodni kell rajta néha, hogy tudjuk, hogy mi a helyzet, hol tartunk a kérdés megválaszolásában.

Egyre döbbentőbbeket írok. Ha én olvasnám azt hinném, hogy valami szörnyen elvont emberke, mély depresszióban próbál okoskodni. De most ezzel ezt a feltételezést remélem eloszlattam. Csak egyszerűen leírom, mert csak jobb, mint magamban beszélni.

Öööö mit is mondhatnék még. Hamarosan én is engedek ágyam kísértésének, de ráfogok baszni, mert reggel lesz és azt már senki sem garantálja, hogy ilyen jó lesz, mint most nekem.  Egyébként nem vagyok ám depis. Abszolút kiegyensúlyozott vagyok, többé kevésbé. Csak gondolatolvasó szeretnék lenni.