Koncentráljunk a fenti mondatra. Ez bizony a kurvaéletre leginkább jellemző mondat. Az életben nagy a zűrzavar, azt se tudjuk mi hol van, nincs rend. Ez eddig ugye tiszta. Akkor azt tessék nekem elmondani, hogy miért kell állandóan rendet rakni? Miért próbálnak meg egyesek minden áron az élettel ellentétes állapotot létrehozni? Az nem természetes, hogy minden nap mikor hazajövök minden a helyén legyen. Vagyis inkább pont hogy ne legyen a helyén. Hiszen én már annyira alkalmakodtam a kurvaélethez, hogy a zűrzavarban jobban eligazodom, mint a rendben. Rám ez a gerjesztett állapot (a rend) igen kellemetlen hatással van. Frusztrál, mondhatnám. Mondom is. "Há oszt mér?" Ezért:

Jelenleg az asztalomon számtalan könyv, füzet, papír található. Van itt egy tányér is és egy pohár. Ha hátranézek az ágyam össze van túrva. Ez már háborús állapotnak számít, disznóól, putri, miegymás. Pedig ez a természetes. Én élek. Tevékenykedem, alszom, eszem és ha körülnézek ezeknek látom a nyomát. Jó látni, hogy nyomot hagyok. Jó látni, hogy élek. Mikor holnap felkelek látni fogom, hogy én tegnap tanultam, mert ott van az asztalon a könyv. Tudom, hogy itt hagytam abba. Látni fogom, hogy vacsoráztam. És ezt várnám akkor is amikor hazajövök. De nem! Minden visszaállítva az alapbeállításokra. Semmi sincs az asztalon. Az ágy elrakva. Mintha most avatták volna fel a szobámat. Mintha most járnék ott először. Nem látszik, hogy reggel felkeltem volna, hogy tanultam volna előző nap. És ez olyan barátságtalanná teszi a szobámat. Nem otthonos. Attól lesz a szobám egyedi és az enyém, mert "minden úgy van még ahogy itt marad". A KURVAÉLETBE MÁR HOGY A ROHADT BERAGADÓ BILLENTYŰ BERAGADT! Na probléma megoldva. Szóval. Engem ez zavar. Ront a hangulatomon. Ez volt a lelki vetülete a dolognak, de van e elméletnek praktikuma is.

Ami másnak rendetlenségnek tűnhet, az nekem nem az. Én nagyon jól tudom, hogy ami kint maradt könyv az azért maradt kint, mert ma nem volt olyan óra, de esetleg holnap lesz és én már tanultam azt is, mert én olyan szorgalmas vagyok ugyebár. A szekrényben is tudom, hogy ami legalul van, az olyan tantárgyú könyv ami már kábé egy hete volt utoljára. Ami meg felül van, az lesz holnap. Így nem is kell keresnem, mert sorba jönnek a könyvek. Pedig csak bedobálom. Na most, ha oda bematatnak és szépen elrendezgetik nekem, akkor velem kibasznak de csúnyán ám! Alapból nem szimpatikus és nem is praktikus. Egyébként is felhívnám a figyelmet, hogy az asztalnak az egyik fő tulajdonsága és rendeltetése, hogy tárgyakat (pl: füzet, könyv) pakoljunk rá. Elveszíti funkciójának jelentős részét az asztal, ha eltávolítunk róla mindent. NEM LOGIKUS! (ez most nem a beragadó billentyű)

Még azt megjegyezném azért, hogy nem azt mondom én még véletlenül sem, hogy nem kell takarítani, de vannak bizonyos határok az ésszerűsségen belül, amiket nem kéne átlépni. Mert ez már egy rossz szokás. Szomorú, hogy másnak nincs jobb szórakozása, hobbija, mint hogy az én szobámat rendezgesse. Mert ha még nem lehetne bejönni a szobámba a szennyestől meg a könyvhegyektől akkor megérteném. Ráadásul annál rosszabb nincs, amikor más rendezget. Valószínűleg egy idő után engem is elkezdene zavarni a 10. tányér és levinném. A könyveket meg minden nap frissíteném és cserélném másikra. De azt legalább ÉN csinálnám. Nem az, hogy bejövök és akkor default settings. És még egyszer mondom: rendnek nincs itt helye