Tél van. Meteorológiailag mindenképp. De amúgy, emígy meg december 21-én kezdődik. Mindegy. Akkor is. Túl vagyunk az advent első gyertyáján, diszkófényben úszik a város és a házak egyaránt. Jön (jött) a Mikulás (Jézuska), idilli kép ilyenkor a hó. Az kell. Há' nem? DE! Nem érdekel, hogy nem kell havat lapátolni. Lapátolnám én, csak essen. Sáros cipőt, kabátot, mosni jobb? Mert csak az van. Sár. Meg esik az eső. Köd. Legyen csak hidegebb, nekem már mindegy, ígyis kabátban járok. Majd max. becipzározom. A legszarabb évszak az ősz. Hónapokig csak a ganéjt taposod az úton. Bejön a "4-kor már sötét van". Egyre hidegebb van. Vége a nyárnak. Tényleg a legocsmányabb évszak. Na jó, hullanak a levelek különböző árnyalatban, de ez 2 hét alatt megvan. Aztán normális esetben, általában, mintha úgy emlékeznék, hogy ilyenkor jön egy ún. "tél". Tudom elsőre hihetetlennek tűnik, de higgyétek el rendszerint ez így zajlik. Ilyenkor a csapadék hó formájában jelenik meg.

Előre szólok, még mielőtt késő lenne. Nem tudom ki az illetékes az ügyben, de remélem olvassa. Szóval ne csináljunk már ebből rendszert, jó? Ha lehet. Nem jó ez így nekem. Térjünk vissza a hagyományos tavasz-nyár-ősz-tél modellhez. Tavaly se volt tisztességes mennyiségű hó. A társadalom minden részére kedvezőtlenül hat ez az őszies időjárás.
A hólapátolóknak nincs munkájuk. Az emberek télen kevesebbet mozognak a hólapátolás hiánya végett. Gyermekeink bent ülnek a számológépük előtt és véres, gyilkolós, lövöldözős játékokkal játszanak, ahelyett, hogy kint hógolyóznának, szánkóznának, hóembört építenének. Kutatások igazolták, hogy a hosszú ősz 48,457%-kal növeli a depresszió kialakulásának esélyét.
Követelem, hogy karácsonyra hó födje e gyönyörű tájat, a fene egye meg!