Elolvasni, megnézni! Nem megijedni a Kurucinfó láttán, érdemes nézegetni, mert nem teljesen hülyék. A HírTV riportja láttán se vigyük a kurzort az X felé. Ha megnéztük, figyeljünk ide.

Így a népszavazás napján nem sok ember van, aki a politika kapcsán ne a vizitdíjról, ágydíjról, tandíjról beszélne. Pedig van ezeknél égetőbb probléma is a közéletben. Bezony. A CIGÁNYkérdés. Igen, CIGÁNY. Csakígy, mindenféle egyéb szinoníma használata helyett. Mert nem az a megoldás, hogy átnevezzük a szókincsünkben a "cigány" szót "roma"-ra. Ez egy igen fontos társadalmi probléma jele.
Hogy miért cigányoznak? Lehet, hogy azért mert itt sokan csak simán kitalálták maguknak, hogy ők mától igenis utálják ezt a népcsoportot. Lehet, de nem valószínű. Talán valós a probléma.

És igen, valós. Nap, mint nap tapasztaljuk. De persze pszt! Erről egy szót sem! "Cigány? - Mit beszélsz te? Hát roma. Fúj náci!" Körülbelül eddig jut el egy vita. Mert mindkét fél hülye. Pedig igen fontos lenne, minnél hamarabb megoldást találni. Na igen, a megoldás. Hát bízom benne, hogy épeszű ember nem gondolja komolyan, hogy ki kell írtani itt mindenkit, csak én maradjak meg, meg az ősmagyar barátaim. Mert szerinte az úgy kurva jóvóna. A probléma nem egyedi. A kisebbségekkel sok helyen gondok vannak. Gondoljunk csak az amerikai fekete lakosságra, meg a gettókra. Kultúrális különbségek, a többségi társadalom kivetettsége erre a sorsra juttatja a kisebbségeket.

Mit lehet akkor tenni? A baseballütőről meg a gépfegyverről mindenképpen lebeszélném az elszánt harcosokat. A megoldás ennél sokkal humánusabb és egyszerűbb is lehet.

1. Családi pótlék nem jár háromnál több gyerek után, vagy csak csökkentett összeg formájában (három gyerekes limitet a csökkenő magyar lakosság megfékezése miatt gondolom). Ez esetben is kízárólag normális tanulmányi eredmény elérése után. Értem ez alatt, hogy háromszor megbukott, iskolába elvétve járó gyerek után ne fizessen az állam.
   
2. Munkanélkülisegély gyökeres átalakítása. A segély nem azért van, hogy eléldegéljünk belőle a lábunkat lógatva, hanem hogy ne dögöljön éhen honfitársunk addig, amíg nem talál új munkát. Tehát a segély csak egy bizonyos ideig járjon.
3. Ezek után az ösztönző lépések után, jöhet a munkaadás. Az utcák koszosak, sok a szemét, stb. Volna itt munka bőven, a segély az államnak olyan kiadás amiért nem kap semmit. Lenne igény ilyen munkákra.
4. Oktatás az egyik legfontosabb dolog és a legnehezebb ügy. A tudás fontos, mert aki verekszik, az azért teszi, mert neki agya nincs érvelni, nincs más hátra mint ütni. Az előbbi lépések után már nagyobb lenne a nyomás és a kényszer, talán látnák, hogy ha tanulnak, jutthatnak valahová. És mivel a szülei dolgoznának, megszoknák, hogy ez bizony az élet rendje. Kell még felzárkóztató program, mindenféle segítség. Csak az akarat legyen meg.

Ezek csakúgy amik eszembe jutottak hirtelen. Bizonyára nálam okosabb embereknek is vannak használható ötleteik. Csak hát poltikusaink számára ez egy igen kényes téma. Tabu. Családi pótlékot csökkenteni? Munkanélkülisegélyt korlátozni? Nem túl népszerű intézkedés. Ilyennel választást nyerni nem lehet. Pedig tenni kell valamit, nem hagyhatjuk, hogy pénzünket szétszórják, mindenféle hála nélkül. Sőt még utána féljen is az ember az utcai harcoktól.
Muszáj mihamarabb valami más megoldást is a felháborodottak kezébe adni, mert különben nem lesz más alternatíva, mint az erőszak. Abból sok jó meg nem sülhet ki.

Beszéljünk hát róla!

Egy hét múlva népszavazás. Nem bírtam megállni, hogy ne írjak e nagy eseményről. A józan ész nevében szólék hozzátok, Ti nép. Biztos vagyok abban, hogy a józan észnek a közelében sem jár az MSZP. A Fidesz se, nyugi. Ha ezt így eltudja valaki fogadni, egy lépéssel közelebb került a józan gondolkodáshoz. Sajnos országos, sőt globális probléma, hogy a választók szerelmesek választottjukba. De a szerelem vak. Talán sose jön el az idő, mikor egyformán tudja szídni a baloldali a Gyurcsányt és az Orbánt. Amikor nem három igennel fog szavazni a Fideszes csak mert Viktor Vitéz azt üzente. Hanem mondjuk szavaz két igennel és egy nemmel. Az MSZP-s meg elismeri, hogy Gyurcsány hazudós azért egy kicsikét, és nem kezd el rögtön mutogatni át a túlsó oldalra, hogy "Viktor is, óvónéni, ő is hazudik!"

Tegnap városomban járt Orbán Viktor. Nagyon szép beszédet mondott. Csakúgy ámultam. Igazság, becsület, jövő, Magyarország, ingyenes. Simán be lehet nyelni az egészet. Jól ki van találva egy ilyen agymosó lakossági fórum. Csak egy a gond. Ennek így semmi értelme. A saját híveinek osztja az igét. Vitának helye nincs. Ugyanazok a dumák, semmi eszmecsere más nézetű emberekkel. Olyan ez, mint az ATV, meg a HírTV. Arra is csak a saját pártszavazóik verik a farkukat. Szóba állni a kormánnyal? Minek? Hisz hazudik. Napirendre venni egy ellenzéki javaslatot? Ugyanmár.

Népszavazás. Miről szavazunk? Megtudja valaki mondani?
Szociális népszavazás vs. Népszavazás a szocializmusról
Ezekből a szlogenekből is kitűnően látszik az őrűlet, a sarkítás, csúsztatás.

Szociális népszavazás: Szociális? Szocialista? Ez egy jobboldali párt volt még valamikor. Nem kell fizetni semmiért, szegény embereket támogatjuk, rendesek vagyunk, Isten oldala.
Népszavazás a szocializmusról: Ezzel kampányoltak az USA-ban is mielőtt átalakították az egészségügyet a jelenlegi fizetős rendszerre (aminek a visszalakítása most ismét kampánytéma). Komminuzmus, ha nem farkastörvények uralkodnak, ha nem kell fizetni mindenért, szegénynek, gazdagnak egyformán, az bizony már szocializmus meg vörös csillag. Franciaországban, Nagy-Britanniában és számos nyugat-európai országban szocializmus van.

Ezek a mottók az érzelmekre hatnak. A józan ész megkerülésével. De a buta embereket mindig is kitűnően lehetett befolyásolni jelszavakkal meg primitív szlogenekkel.

Mit lehet akkor tenni? Meg kell tanulni kiölni magunkból a szerelmet. A pártszimpátiát. És tények, észérvek alapján döntenünk. Ha már a mi véleményünket kérik ki jövő hét vasárnap, ne bízzuk a döntést a Nagy Vezérekre. Kitűnő módszer, ha egyik nap ATV-t, másik nap HírTV-t nézünk, egyszer fidesz.hu, másszor mszp.hu-n böngészünk, harmadnap meg szdsz.hu. Tanuljuk meg mindegyik pártot egyformán utálni. Miután ez meg volt, bizonyára kellően tájékozottak leszünk a témában minden oldalról. Most lehet kialakítani saját, önálló véleményünket.
Tudom sokkal nehezebb, mint lemásolni másét, de most az ország jövőjéről van szó.
 

Szeretnél te is kemény lenni? Olyan, akitől mindenki tart? Tök egyszerű. Majd mingyá összeírom, hogy mi kell hozzá. Ha ezeket követed, a siker garantált. Talán érdemes lenne egy ilyen céget alapítani, ami keményeket képezne ki. Keményítő Kft. Aztán nem lenyúlni az ötletem!

Én mindig röhejesnek tartottam ezeket az embereket. Annyira mű, annyira ostoba, hogy kiskoromban aszittem, hogy ezek nem is gondolják komolyan. Hogy csak viccelődnek, színészkednek vagy mittudtamén. De nem. Ezek osztán valóban kömények.

Út a keménységig

1. A külső a legfontosabb. Követelmény a kopasz, csillogó fejbőr. Megy végülis anélkül is, de lényegesen fokozza az összhatást, ha nincs frizuránk.
2. A mosolyt felejtsük el! Ha röhögünk, tegyük ezt erőltetve, tüdőből, idétlenül, jó hangosan, de ezt is csak indokolt esetben!
3. Sajnos igényel némi befektetést a projekt, de ha ügyesek vagyunk könnyen jelentős profitra tehetünk szert. Mindenképp be kell ruháznunk márkás ruhákra. Kemény gagyit nem vesz. Vásárlásnál nem az áru minőségét nézi, hanem kizárólag a márkajelzését. Minnél nagyobb a logó, annál jobb.
4. Az arany-, ezüstlánc alapfelszereltség! Ezen ékszerek viselésével járó súlyterhelés sokesetben meghaladhatja fizikai teherbírásunk határát, ezért mindenképpen járjunk el rendszeresen gyúrni, vazze. Az amúgy is kell a határozott fellépéshez.
   
5. A kemény bunkó. Minnél keményebb, annál inkább. Az illemszabályok - mint ahogy semmilyen más szabály sem - rá nem érvényes.
6. Autója színe fekete. Típusa a kemények közt elismert márkák közül kerül kiválasztásra (Audi, Mercedes, BMW). Természetesen csak és kizárólag a legnagyobbakból. Manapság divatosak a városi terepjárók (városi terepjáró, milyen hülyeség, minek városba terepjáró?), amik több okból előnyősebbek a hagyományos limuzinoktól. Egyrészt felépítéséből adódóan azt az érzetet kelti, hogy a benneülő társadalmilag és fizikailag is magasabban helyezkedik el a ranglétrán. Másrészt szarik az esőerdőkre meg a globális felmelegedésre. Ami szintén igazi faszagyerekre vall.
7. A köményembör nem dolgozik. Akarom írni dolgozik. Ingyenélő vagy bűnöző. A nehézügy a kezdőtőke megszerzése. Lopni kell, csalni, sikkasztani, csempészni, nyerni a lottón. Aztán lehet elmenni uzsorásnak.
8. Fekete napszemüveg minden körülmények között. Télen, nyáron, éjszaka, nappal.
9. Rágózzál!
10. Továbbá tedd fel az asztalra a lábad, ess szét, könyökölj, szarj le mindenkit és mindent, utálj mindenkit akit csak lehet.

Na jó nem folytatom tovább, mert aludnék. A lényeg az, hogy kikéne már röhögni az ilyen faszkalaposokat. És ami még fontosabb, meg kell tanulni nem félni az ilyen emberektől, mert ezek nem attól kemények, hogy kőből teremtődtek, csak a fenti dolgokat megvalósították. Ha nem hinnénk azt, hogy ezektől félni kell, nem lenne értelme keménynek lenniük és eltünnének.
Bárki lehet akkora tahó, csak gyomor kell hozzá.

Elérkezett az igazság pillanata. A megvilágosodás. Stréberek, egésznapotthonülők, magáthülyéretanulók figyelem! Ti univerzális dilettánsok vagytok! HÁ-HÁ!!!!

Olvastam egy cikket, és hát teljesen feldobott. Végre vki megmondta. Tudományosan alátámasztották azt, amit én már évek óta tudok. Kevés szebb dolog van ennél. És hogy mi volt a cikkben? Nos, a reklám után megtudhatják!



Íme. Kérem elolvasni. Tulajondképpen magyarázatra nem szorul a cikk, totál egyértelmű. Én mindig mondtam, hogy a strébernél még egy olyan diák is jobb, aki megbukik. Az én szememben legalábbis. A stréber lehet, hogy mindent ért matekból, de az életről ezek szerint fingja sincs. Enyhén félreértelmezi. Itt lenne fontos meghatározni, hogy ki is számít strébernek. Nyalván relatív, de azért vannak szélsőséges esetek. Aki tanul naponta mondjuk egy órát, és amúgy totál normális - értem ez alatt, hogy eljár szórakozni, a tanár legalább néha rászól, tud beszélni stb. - azzal semmi baj nincs. Sőt felőlem annyit tanul otthon, amennyi szabadideje van. De ne látszódjon meg rajta. Ne tanulja laposra az agyát.

Na ez a cikk ezeknek a hülyéknek mondja meg, hogy hülyék. Mert azonkívűl, hogy elcseszik az életüknek egy olyan részét, ami meghatározó lesz, és soha nem jön vissza, mégcsak nem is érnek el vele semmit. Mert még a fizetésükön se fog feltétlenül meglátszódni a sok évnyi magolás.
Hogy miért? Tegye fel a kezét, aki szerint a gazdagsághoz elengedhetetlen a lexikális tudás? Aki feltette stréber. Az iskolában nagyon keveset tanítanak maguk a tanárok ahhoz, hogy egy ember "sokra vigye"'. Viszont maga az iskola, mint légkör, a barátok, a társadalom, tehát az élet tanítja meg az embert dolgokra. És ezeket a dolgokat nem lehet majd 30 évesen megtanulni. Aki egész nap a könyv fölött ül, soha nem lesz csaja, és majd hozzá megy az első jött-menthez, akitől hamar el is fog válni, mert fingja sincs arról, hogy hogyan kéne választani (erről egyébként a cikkben is olvashattunk). De ez csak egy példa volt, azon dolgok közül, amiket pusztán könyvekből nem lehet megtanulni. Márpedig a strébereknek nincs normális életük.

A cikk végén írják, hogy a stréberek rusnyák, és a magolással próbálják ezt kompenzálni. Ezt is megmondtam egy néhány bejegyzéssel ezelőtt. Azt is mondtam, hogy tévúton járnak, ha a stréber-életmódot választják, hiszen kevés embert vonz egy személyiség nélküli okostojás.

Tehát bárki bármit mond, egy diák életének nem a tanulásról kell szólnia. Aki mást mond hülye. Azért ne bukjatok meg lehetőleg, hiszen a cikk csak azt mondja - meg én is, - hogy legyetek jók vmiben, és azt tényleg tanuljátok, és tudjátok is. De azt, amit szerettek, ne minden szart, amit elétek raknak.

Ezért hülyék a stréberek.

Szörnyen röstellem, amit tettem. Pontosabban, amit nem tettem. Elfelejtettem ide írni az év legnagyobb ünnepén, a szeretet ünnepén. Nem, nem karácsonykor. Akkor spec írtam. A nagy nagy szeretet ünnepéről csúsztam le. A Valentin napról.

Pedig akartam nektek boldogan szertetet sugározni. Kell egy nagy nap, amikor nem utállak Titeket. De most már késő. Erről lemaradtam. Úgyhogy továbbra is baszódjatok meg! Most várhattok egy évet, hogy újra szeresselek benneteket. Addig itt nem lesz pirosszivecske. Kedves virágárus, ajándékboltos polgártársaim is rendesen rácsesztek. Elestek párezer forint bevételtől általam. Tőlük elnézést kérek. De csak jövőre, február 14-én, addig nem szeretem őket sem.

Hogy alakult ki ez a szép szokás? Valószínűleg rossz idők járhattak a virág -és ajándékárusokra, ezért ki kellett találni vmi ünnepet, amivel növelni lehet a bevételeket. Olyat kellett kitalálni, amit mindenki át tud érezni. Mindenkinek van csaja, pasija vagy valami. De ha nincs? Hát az se gond. Akkor vkit biztos szeret. Vegyél neki ajándékot!

Jó ez, nem kell ezzel foglalkozni. Ez egy szép ünnep, megajándékozzuk párunkat. Miért? Mert Valentin nap van. Igen? És? Hát az így szokás.
Vannak még ilyen szokásaink. Anyák napja, nők napja. Sőt, szülinap, névnap. Mindegyik csakúgy van, és adjuk egymásnak az ajándékot, mintha kötelező lenne. Hogy mi ezzel a baj? Az égvilágon semmi. De ha már szerelem, de ha már szeretet, akkor nem úgy lenne a szép, ha nem kötelességből, szokásból ajándékoznánk meg a másikat, hanem mondjuk csak egy átlagos február 16-án, amikor nincs se névnap, se szülinap, se Valentin. Ezek az ünnepek benne vannak a naptárunkban. Már előre tudjuk, hogy fogunk kapni ajándékot. És ha nem vesz majd nekünk szerelmünk, hülye köcsög lesz. Ezért igyekezni is fog az illető, hogy mihamarabb beszerezze az ajándékot a legközelebbi plázában, nehogy bunkónak titulálják. Milyen szép, igaz? Hát gondolt ránk. Aha. Arra gondolt, hogy jön a Valentin nap és venni KELL valamit a csajomnak.

Sebaj. Élénkítsük a gazdaságot ajándékvásárlással!

Unod már, hogy a képedbe füstölnek? Utálod, hogy reszelni lehet a füstöt a kocsmában? Zavarnak az eldobált cigarettacsikkek? Tegyünk a nemzetért! Ne hagyjuk, hogy népünk kipusztuljon a dohányzástól!

Dohányzásban évente több milliárdan halnak meg. Egy sor megbetegedést okoz. Ám a nemdohányzók sincsenek biztonságban. Őket a dohányosok által telefüstölt helyiségek ölik meg. A passzív dohányzás még sokkal károsabb, mintha napi két doboz cigarettát szívnánk el.
A dohányosnak büdös a pofája, idegesítően krákog, nem is tartozik az emberi fajhoz. A dohányos alsóbbrendűbb a nemdohányzó embernél, és rendkívűl káros a társadalomra.

A terv
Már évek óta folyamatban van a "tisztítóművelet" előkészülete. Több országgal karöltve próbáljuk kitiltani a világból a dohányosokat. Több helyen sikerült elérnünk, hogy nyílvános helyen betiltsák a környezet -és egészségkárosító dohányzást. Egyes helyeken még az utcáről is sikerült eltakarítanunk ezeket a férgeket.

Nem állhatunk meg. A harc még csak most kezdődik. Rövidesen betiltjuk a cigaretták forgalmazását. Nos, ez hatalmas adókiesést jelent, ezért a dohányosokat munkatáborokba deportáljuk, ahol ledolgozzák azt, amit egyébként adó formájában a dohányáru megvásárlásával fizetnének. A munkatáborokat az addigi dohánygyárakban alakíttatnánk ki a gonosz cigarettagyártókkal.
A tüdőszűrések alkalmával mindenkit automatikusan munkatáborokba küldenénk, akinek szenes a tüdeje. A munkatábor programja igen változatos lesz, mint például az eldobott cigarettacsikkek összeszedegetése, füstszűrőberendezések telepítése gyárak kéményére, gázálarcosztogatás a kerékpárosoknak nagyvárosokban. Miután ledolgozták a várhatóan életük során elfüstölt dohány adójának megfelelő összeget, tömény dohányfüsttel teli kamrákba zárjuk őket, hogy dögöljenek meg. Ezzel mi rosszat nem teszünk, a dohányzás előbb-utóbb végezne velük, pusztán a nemdohányzó élethez való jogait védjük ezzel az intézkedéssel.

Csatlakozz Te is a Nemzetközi Sikerű Deportáló Antidohányos Párthoz (NSDAP)!
 

Szoktak fényképezni Tescoban vicces dolgokat, hát csatlakoznék én is pár képpel. Nem sokszor járok oda, de szinte minden alkalommal belebotlottam egy marhaságba. Csak két dolog, de érzem lesz még itt bőven, majd bővítem folyamatosan.

Az első egy fantasztikus CD órás ébresztő, ami nyílván nem az. Csak a magyaroknak merték így ráérni, hátha bevesszük. Én nem vettem be. Sima gagyi rádiós ébresztő. No CD.
Másik meg egy kártyás toll nevezetű toll. Itt meg tippem szerint arra akartak célozni, hogy kártyaszerű lap a csomagolása, de hát milyen má' ez? Kártyás toll. Feltöltőkártyás, vagy mi?

A pandák jófejek. Igen a pandamacik. Azok jól nyomják. Mondhatni aranyosak. Meg jól meg van festve a szőrük. Mondhatni trendik.
A Fókuszban láttam pár napja egy részletet (teljesen véletlenül, én Fókuszt nem nézek) egy pandáról. Valami megfogott benne. Valószínűleg erőteljes aurával rendelkezhetett. Ilyenkor mit tehet mást egy netező, hát rákerestem a YouTube-on. Talált. Én pedig megosztom veletek a következő kedvenc pandásvideóimat. Az egyiken két kispandát láthatunk, amint az állatkert gondozója csatlakoztatja őket töltésre, a másikon meg ketrecharcot. Jó szórakozást!
 
 

Hát alapítsunk. Kell nekünk? Lenne rá igény, ezt bármelyik közvéleménykutatás megállapítja. Lehet ilyet csinálni? Persze, mindenkinek alkotmányos joga. Akkor miért nincs egy normális párt sem?

Nem volt könnyű dolgom kikeresgélni, hogy ki és milyen feltételekkel alapíthat pártot ma Magyarországon. Érdekes, hogy ez a kérdés keveseket foglalkoztat. Olyat sehol sem találtam, ahol konkrétan a pártalapítás feltételeivel találkoztam volna, de össze lehet rakni a lényeget.

Mi is a párt?
A párt olyan társadalmi szervezet, amelynek többletfunkciói vannak („lépcsőzetes pártfogalom”), úgy, mint az állam és a társadalom közötti közvetítés („közreműködés a népakarat kialakításában és kinyilvánításában” – Alkotmány 3. § [2] bek.), országgyűlési képviselők állítása, népképviseleti szervekben az államhatalom gyakorlása; működése pedig demokratikus, tagsága természetes személyekből áll. A párt mint jelöltállító szervezet sajátja az önkéntesség, a szervezettség, a közös ideológia és érdek, a hatalomszerzés célja, a program átfogó jellege, illetve az egységes csoportviselkedés (enyedi–Körösényi, 2004: 15).

Tehát akkor alapítsunk pártot!
A pártprogram bemutatása, vagy akár léte nem is lehet feltétele a párt bejegyzésének (Sólyom, 2004: 65–66, 76–77).

Még program sem kell hozzá. Elviekben bárki alapíthat pártot, de gyakorlatban ugye ez úgy működik, hogy akinek van pénze, és tudja pártját propagálni, annak van csak esélye. Nyílván ugrálhatnék én itt, soha nem lenne belőle semmi, hiszen a pártok kiadásaik 80-90%-át állami pénzekből finanszírozzák. Habár kezdetekben úgy akarták, hogy a bevételek felénél nem lehet több az állam támogatása. De hát persze ezt gyorsan elfelejtették, az úgy nem buli. És hogy mi alapján kapják a pártok az államkasszából a pénzt? Hát az előző választásokon elért eredmény alapján! Micsoda ötlet! Magyarul, aki amúgy is a legnépszerűbb volt a múltkor, ismét annak lesz a legtöbb esélye a győzelemre. Annak jut a legtöbb lé. Nem túl sportszerű, versenyről nem beszélhetünk, ide nehéz bekerülni.

És akkor még nem is beszéltem az 5%-os parlamenti küszöbről. Még a jelenlegi parlamenti "kispártoknak" is nehézkes elérniük ezt a határt, nem még egy új, totál ismeretlen pártnak. Nem versenyezhet a két "nagypárttal", akiknek van pénzük teleplakátozni az országot, és amúgy is ott vannak a médiában. Egy kispárt esélyeire jó példa a 2006-os választások eredménye, amikor a szavazatok 97%-át az előző ciklusban is a parlamentben lévő pártok szerezték meg.

De próbálkozni lehet. Óriási szükség lenne egy új pártra ma. Itt az ideje végre egy - a jelenlegi pártoktól elkülönödő, valódi változást akaró - pártra. Amelynek tagjai még valóban akarnak tenni valamit. Ha ezt velem sikerül is elhitetniük, rájuk fogok szavazni. Csak félek a sikeres párthoz vezető út rögös, és a jelenlegi rendszerben tisztességtelen.
 

Híres arcot akarok! Ez a címe a jelenleg a VH1-on futó - eredetileg MTV-s - sorozatnak. Vasárnap látható 21:30-tól, de lehet van máskor is.

A sorozatban hétköznapi és hétvégi emberek plasztikai műtétjeit mutatják be. Nem amolyan sima plasztikai beavatkozásokat, azok ott pont úgy akarnak kinézni, mint britniszpirsz. Szörnyen tanulságos, és itt a szörnyű jelző nagyon találó. Tanulságos? Hááát inkább pszichológiai dráma.
Régebben úgy gondoltam, mi baj van azzal, ha valaki más - számára előnyösebb - külsőt szeretne? Ha fizeti, menjen csak, ő dolga. És ezt ma sem gondolom másképp. De számoljon vele az illető, hogy valószínűleg nem leszünk jóban. Nem azért, mert műcsöcse van. Hanem, mert idáig süllyedt.

Csak gondoljunk bele! Milyen embernek kell ahhoz lenni, hogy semmi más ne számítson csak a külső. Hogy ettől váljon valaki boldogtalanná, és ezért képes legyen kés alá feküdni.
Szomorú tényt kell közölnöm. Nem mindenki néz úgy ki, mint a címlaplányok. És ez nem is olyan szomorú. Valaki ronda, és valaki szép, valaki meg tök átlagos. Na bumm. Nagy újdonság. De ha folytatjuk tovább ezt a gondolatmenetet megvilágosodunk.

Aki szép, az tisztában is van ezzel. Nagyon jól tudja, hogy ő bárkit és bármit megkaphat pusztán seggriszálással. Ezért hülye lenne (az is) okosodni, művelődni, vagy csak néha foglalkozni a lelkével. Pedig azt is kéne. Ha valakinek csak szoláriumba meg plázába kell járnia, mert neki ez is elég a sikerhez, az elkurvul. Mivel megkaphat bárkit és neki csak a külső számít, a legjobb, legpénzesebb pasikkal fog járni. Ismerünk ilyeneket, azt hiszem nem kell többet beszélnem róla.

Annak, aki átlagos külsővel rendelkezik, van esélye az én értelemben vett normálisságra. Tudja, hogy nem ő a legszebb, ugyanakkor optimális esetben megmarad az önbizalma látván a nála csúnyábbakat. Viszont nem száll el magától. Vagy azt gondolja, hogy számára nincs más kiút csak a műtét.

Van aki meg csúnya. Na ők lesznek azok, akik majd sokat fognak tanulni, okosok lesznek és lehet hogy lesz idejük kedvesnek lenni, viszont ezt csak az tapasztalhatja meg, aki hajlandó megismeri. Ne legyenek hiú ábrándjaink, nekik fog jutni az ugyanolyan csúnya ember, mint ők maguk is. Mert elcseszik. Általában ezeknek a lyányoknak nincs önbizalmuk, és nem merik azt megmutatni, amivel ők társat kereshetnének. Az énjüket. De simán lehet, hogy inkább a plasztikai műtétet választják.

Írásom főként lányokra irányult, rájuk jellmző inkább a fenti leírás. Természetesen durva általánosítás, átmenet lehetséges. Egy a lényeg. Mindenkinek meg van a helye a világban. Úgy ahogy van, csúnyán, szépen, átlagosan. (meghatódás)